Velencei karnevál - villámlátogatás
Immár 3 hónapja nem utaztunk sehova!...Ez kibírhatatlan. Már nagyon viszketett a talpunk a mehetnénktől, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a Velencei Karnevált.
Gyors szállásfoglalás az AIRBNB-n és egy héttel később, a heti teendőket gyorsan letudva, már gurultunk is Olaszország felé. 7 órás út után megérkeztünk végre Velencébe. A kocsit leraktuk a város szélén kialakított parkolóházak egyikében. A Tronchetto parkolóházba már itthon lefoglaltuk a https://parkimeter.com/en/parking-venice oldalon. A foglalás során kapunk egy QR kódot email-ben, azt kell beolvasni a sorompónál. Innentől fogva már csak helyet kell találni, ami esetünkben könnyen ment, mert hétfőn este érkeztünk meg.
1. nap - megérkezés és felfedezés
A parkolótól nem messze található a vaporetto kikötő. A parkolóházhoz két hajóállomás is tartozik, ezek jól kitáblázva, könnyen elérhetőek. A stég bejáratánál jegyautomaták talhatóak, ezekből mindenki megveheti a számára megfelelő jegyeket. Mi 72 órás, korlátlan vaporetto használatú jegyet vettünk, aminek az ára 55 euró volt fejenként (2026). Kis ide-oda hajózgatás után, megérkeztünk a szállásunkhoz közeli kikötő állomáshoz. A hajóút során megcsodálhattuk a part menti, történelmi épületeket., melyek végig sorakoztak a laguna mentén. Kiszállást követően, rövid séta után, az instrukcióknak megfelelően elfoglaltuk a szállást.
A szállást a következő linken tudod elérni: https://www.airbnb.hu/rooms/1576846737786811393?source_impression_id=p3_1771412965_P3rQwxR4iyoVdPeM
Bepakoltuk a kevés holmit, amit magunkkal hoztunk, majd egy gyors, esti sétára bevettük magunkat Velencébe. A szállásunk közel volt Velence központjához, így hamar beértünk. Szerencsére az előző hétvégi videókon látott tömegnek nyoma sem volt. A tér egészen kihalt és üres volt, rajta a karnevál díszleteivel.
A Szent Márk tér mindig lenyűgöz, talán az egyik legikonikusabb és leghangulatosabb történelmi belváros, ahol valaha jártunk. A tér közepén a IX. században épült székesegyház, amely valaha, a virágzó Velence Köztársaság egyik politikai és vallási szimbóluma volt. Mellette magasodik a 99 méter magas harangtorony, amelynek alapjai szintén a IX. századig nyúlnak vissza, s bár a torony 1902-ben váratlanul leomlott, a velenceiek eredeti formáját és kinézetét megtartva, újjáépíttették. Ez a két épület ikonikus helyszíne a karneválnak. A díszes maszkok és történelmi jelmezek tökéletesen illeszkednek az épületek pompájához, így a tér ilyenkor igazi időutazásnak hat.
Rövid barangolás után hazaindultunk elhaladva Dózse-palota és a Sóhajok hídja mellett. A Dózse-palota volt a lekhelye a Velencei Köztársaság legmagasabb rangú vezetőinek a dózséknak. Ez az épület közvetlenül a székesegyház mellett található, lenyűgüző látványt nyújtva csipkézett homlokzatával, gótikus ablakaival és oszloporaival.
A romantikus nevű Sóhajok hídja közvetlenül a Dózse-palotát köti össze az egykori börtönnel. A legenda szerint a híd nevét onnan kapta, hogy az elítéltek innen vetettek utoljára pillantást Velencére a kis rácsos ablakokon keresztül, mielőtt a börtönbe kerültek – és ekkor hallatszott a "sóhajuk". Leghíresebb "vendége" Gianfranco Casanova volt, akinek azonban sikerült megszöknie a börtönből.
A Dózse-palota és a Sóhajok hídja a Velencei Karnevál egyik leglátványosabb háttere. A történelmi jelmezek, maszkok és a gótikus építészet együtt olyan hangulatot teremtenek, mintha a város visszarepülne a fénykorába.
Rövid séta után, hangulatos sikátorok között vezetett utcácskákon kersztül értünk haza. Gyors zuhany és expressz alvás, hiszen másnap hajnalban már vártak minket a téren.
2. nap - végtelen séta
Másnap reggel 5 órakor szólalt meg az ébresztő. Álmos szemekkel bortokáltunk ki a szűk fürdőszobába, ahol gyors tisztálkodás és már hátunkon is volt a fotós cucc. Sietve haladtunk a tér felé, ahol már vártak "barátaink". Út közben megfigyeltük az ébredező várost, ahogy hajókon szállítják be az árukat és szállítják ki a szemetet. Kevés elvetemült ébredt ilyen korán, csak azért, hogy a hajnali fényben fotózhassák az álarcos alakokat.
Az este még teljesen száraz tér, hajnalra sok helyen megtelt vízzel a korán érkező dagály hatására, hatalmas tócsákat teremtve a tükröződő fotók szerelmeseinek.
A téren még kevés álarcos volt, akik körül vakuk villogtak. Viszonylag könnyű volt a fotózás, bár egy két tolakodó mindig akad. Azonban ha szép, letisztult fotókat szeretnénk, érdemes hajnalban kelni, mert az esti tömegben szinte lehetetlen fotózni.
A hajnali fény távoztával egyre többen lettek, de tömeg továbbra sem volt tapasztalható. Az egyre szaporodó túristákkal együtt a jelmezes alakok is egyre többen lettek és szépen felsorakoztak a lagunák partján ringatozó gondolák előtt. Remek kompozíciót biztosítva a mindenre elszánt fotósóknak, Mindegyik jelmez gyönyörűen, aprólékosan kivitelezett munka. El sem tudom képzelni mennyi időbe, energiába és pénzbe kerülhet egy ilyen ruhának az elkészítése.
Ahogy egyre több fényünk lett, lassan a Dózse-palota árkádjai alatt is lehetőség nyílt a fotózásra. Az oszlopok, a hatalmas boltívek, a jellegzetes ablakok, mind remek inspirációt teremtettek a modellek fotózásához. Bár egyre több túrista érkezett, azért még nem volt lehetlen küldetés egy-egy jobb fotó elkészítése.
8 órára már elérkezett az idő, hogy keressünk egy reggeliző helyet, hiszen eddige már mindent elleptek a túristák, s bár nem volt tömeg, fényképezni gyakorlatilag teljesen értelmetlen volt. A közelben taltunk is egy remek reggeliző helyet, ahol kíváló kávét és omlettet ettünk. Reggeli közben megbeszéltük az aznapi programot és rövid pihenés után el is indultunk Buranoba, ahol fantasztikus színes kis házak találhatók.
Burano egy különálló kis sziget Velencétől keletre, ahová kizárólag hajóval lehet eljutni. Velence keleti oldaláról a F.te Nove megállóból indul a 12-es vaporetto. Az út kb 45. perces és mivel népszerű uticélról van szó, elég tömött a jármű. Vicces volt látni, hogy a maszkos alakok is hajókáznak, a túristákkal együtt. A hajóról kikötés előtt már szemet szúrnak a gyönyörű, színes házikók. Az egész sziget egy kis ékszerdoboz, ahol a színek tobzódnak. MIvel elég szűk utcácskák vannak a turista szezonban elég nagy lehet a tömegnyomor. A csatorna melletti utcácskákat végig boltok és éttermek tarkítják. Természetesen a karnevál alatt itt is jelen vannak a különböző színes maskarába öltözött emberek.
Nekem az egyik kedvencem egy idős hölgy volt, aki bár látszott rajta, hogy nem éppen fiatal, mégis eljött a karneváli forgatagba és várta a fotósokat a korának megfelelő jelmezben.
A szigeten egy fél napot el lehet sétálgatni, közben fagyit vagy valami olasz édességet eszegetni. Természetesen ha már arra jártunk, megkóstoltuk vagyis inkább becserkésztük a híres olasz édességet, a Cannolit. A Cannoli egy hagyományos szicíliai édesség, amely ropogós, cső alakú tésztahéjból és édes ricottás krémtöltelékből áll. Olaszország egyik legismertebb desszertje és természetesen tonnaszám lehet itt kapni.
Ezután elkezdtünk keresni egy olyan fotóhelyszínt, ahol nincs nyüzsgő tömeg, a fény is megfelelő és természetesen ami megy Kriszti pulóveréhez. További kihívást jelentett, hogy úton-útfélen karneváli figurákba botlottam, akik láttán rendre megremegett az exponáló ujjam. Természetesen nem tudtam ellenállni a kísértésnek, így mielőtt Kriszti fotóit megmutatnám, szeretnék néhány képet róluk is megosztani.
És akkor jöjjenek a sztár fotók, amiért végigsétáltuk Buranot
Buranot elhagyva keresztülsétáltunk Velence sikátorain, megközelítve a Rialto hídat. Szerttünk volna egy jó fotót erről a helyről. Szerintem ez Velence egyik legforgalmasabb része. A Rialton gyakorlatilag mozdulni is alig lehetett, olyan tömeg várta, hogy a lemenő nap fénye visszatükröződjön a Canal Grande vízén. Kerestünk egy nyugalmasabb helyet és egy viszonylag távoli molón letanyázva vártuk a megfelelő fényviszonyokat, aminek a végén ez a fotó született.
A fotózás végeztével hazasétáltunk, egy kicsit megpihenve a Szent Márk téren. Próbáltunk itt is fotózni, de a mobilfotós turistáktól ez teljesen lehetlen volt. Rövid próbálkozás után feladtuk és csak élveztük a nyüzsgő forgatagot, majd lassan indultunk a szállásunkra, ahol mindenki pillanatok alatt elaludt, az aznapi 22-23 ezer lépésnek köszönhetően.
Másnap hajnalban ismét ébresztő volt, kinézve az ablakon azonban láttuk, hogy esik az eső, így offoltuk a hajnali fotózást. De hamar ellált az eső, így ismét kisiettünk a ringatózó gondolák mellett pozoló maskarás alakokhoz. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy rengeteg férfi aki beöltözik és rengeteg külföldi is részt vesz a karneváli forgatagban. Nagyon sok francia és amerikai volt, aki kifejezetten azért utazott ide, hogy a forgatagban megmutathassa jelmezét és fel-le sétálgatva élvezte a figyelmet. Még lőttünk pár fotót ezekről a színes maskarákról, majd fájó szívvel elhagytuk a helyszínt.
Búcsúzoul még végighajóztunk a Canal Grande-n és ettünk egy pizzát a Rialto lábánál, majd hajóra szállva visszatértünk a parkolóházba és elindultunk hazafelé. Kirándulásunkról az alábbi kis videót sikerült összerakni.