Széchenyi kastély - Nagycenk
Dunántúli tartózkodásunk alatt tervbe vettük Sopron és annak látnivalóinak a megtekintését. Most is elkerültük a gyorsabb, de unalmas autópályákat. Inkább a gabonamezők és pipacsos rétek között futó utakat választottuk.
Mielőtt azonban elhagytuk volna Bükfürdőt, ellátogattunk egy helyi organikus parkba. Nem igazán tudtuk, hogy mire is számíthatunk, de mindenféleképpen meg szerettük volna nézni ezt a helyet. A parkba érkezve egy jógázó párt láttunk, gondoltuk magunkba, hogy biztosan valami nagyon spirituális kert.
A parkban található egy eléggé elhanyagolt száraz Kneipp taposó sétány. Itt mezítláb lehet végigsétálni a különböző anyagú és szemcseméretű felületeken. Akad itt fenyőtobozokkal, zúzott fakéreggel, nagyobb és kisebb méretű kavicsokkal kialakított szakasz is. A Kneipp taposó melett található két térplasztika, melyek szintén a kikapcsolódást segítik elő. Az egyik a "Burok" névre hallgató alkotás, amely négy, fémből készült gömb alakú hinta, pihenőhely. Bár a hinták nem a legkényelmesebbek, azért jól esik megpihenni ezen a természettel körbevett, nyugalmat árasztó helyen. A park számunkra legizgalmasabb része a fáról-fára és a fűben szaladgáló mókusok voltak.
Az organikus pont után megcéloztuk Sopront, de utunkról hamar letérített egy távolban látható püspöklila mező. A körforgalmat elhagyva egy kietlen úton lassan döcögtünk egy két percig, hatalmas porfelhőt húzva magunk után. Kiszállva egy mákvirág "erdő" tárult a szemünk elé. A mák virágok 180-200 cm magasságig nőttek. Persze Balázs azonnal lázba jött, de mivel ilyen magasan voltak a virágok, nem tetszett neki a kompozíció. Kicsit tovább gurulva az úton már megfelelő rálátás volt a gyönyörű, lila színben pompázó mezőre. Igaz, Balázsnak még ez sem volt elég....felmászott az autó tetjére és onnan fotózott. Mindig is tudtam, hogy nem normális😂. És persze ha megvolt már a jó fotós spot, csináltattam egy képet magamról.
A mezőt elhagyva elindultunk ismét Sopron felé. Éppen csak tovább indultunk, amikor a táblán megláttuk Nagycenk nevét. Balázs felvetette, hogy nem nézünk be? Biztosan van itt Széchenyiről valami emlékház vagy kastély. A kastély hallatán azonnal igent mondtam.
Be is érkeztünk Nagycenkre és rögtön az első kapun be is hajtottunk a kastély parkolójába. Leparkoltunk de gyanússá vált, hogy a hatalmas vaskapu bezárult utánunk. Jól kiröhögtünk magunkat, majd kiállva a kastély hátsó kertjéből, leparkoltunk a hatalmas platánfák árnyékában.
A kastély merőben eltér a fertődi Esterházy kastélytól (amiről itt olvashatsz). Sokkal egyszerűbb, nem hivalkodó, teljesen letisztult. A kastély előtti szőkőkút összhangban van a mögötte rejtőző épülettel. Egyszerű, nyugalmat árasztó csobogása keveredik a hatalmas platánfán, versenyt károgó varjak hangjával.
A kastélyba érve, a kiállító termekbe érve rögtön egy Széchenyi idézet fogad minket a boltívre festve. Az első szobában a hullámos, íves idősávokon mutatják be Széchenyi István történetét. A sarokban egy hatalmas monitoron egy korabeli ruhába öltözött színész mond pár szót a korról és a legnagyobb magyarról. Ezek a monitorok végig kísérik a kiállítótereket, mindenhol más-más érdekeségekkel ismertetik meg a látogatót.
A második szobában a falon található egy nagy, útvesztőhöz hasonló kép, ami bemutatja a Széchenyi család származását, családfáját. A kép alatt egy hatalmas interaktív kijelzőn ismerkedhetünk meg a család fontosabb tagjaival. A tábla érintőkijelzőjén a gyerekek is biztosan élménnyel szívhatják magukba a történelmet.
A további szobákban is találhatunk érdekes témákat. Mozgó animációk mutatják be a Napoleon vezette francia sereg és a Habsburgi csapatok mozgását, csatáját.
Nekem a kiállításon a legjobban a Szécshenyi aláírással ellátott dombornyomó bélyegző tetszett. A bélyegzőkkel elkészíthetjük Széchenyi, Wesselényi gróf, Károlyi gróf és Andrássy gróf kézírásos aláírását.
Az emeltere vezető szimmetrikus lépcsőtől jobbra fordulva előszőr megtekinthetjük felülről a kastélyban található kápolnát.
Az emelet további részén Széchenyi munkásságával ismerkedhetünk meg. Itt szó esik a mezőgazdaság, a dunai hajózás, Nemzeti múzeum, Lánchíd, stb.. A dunai hajózásnál külön szobát kap a Vaskapu szoros hajózhatóvá tétele, ahol saját kezünkkel, egy detonátor segítségével tudjuk lerobbantani az hajózás útjába eső sziklákat.
A kiállítás hátralevő részében Széchenyi "hanyatlása" és öngyilkosságához vezető út kerül bemutatásra. A szanatóriumi szoba berendezése, amelyben önkezével vettett véget életének, szintén ki van állítva, egészen hátborzongató.
A hosszú kivezető folyosón a mennyezetről lógó zászlókon, a Széchenyiről elnevezett szervezetek, épületek, egyetem és még kisbolygó nevét is megtalálhatjuk.
A tárlat végén ki tudunk menni a hátsó kertbe, ahol egy egyszerű, minden pompát kerülő udvarra érkezünk. A kertben hatalmas platánfák adják meg az ódon hangulatot.
A kastéllyal szemben található egy hársfa sor, ahova kilovagoltak hajdan az épületben lakó nemesek. A fasor közel 3 km hosszú, amíg a szem ellát hársfákat lehet látni.
A kastély előtt még visszafordultunk, hogy elkészítsünk egy 5.000 Ft-os képet, majd búcsút vettünk ettől a remek kastélytól, folytatva utunkat Sopron felé.
A kastélyba belépőket a főbejáratnál lehet megvenni. Mi hétköznap voltunk és rajtunk kivül alig volt valaki. A felnőtt belépő ára fejenként 4.400 Ft, a Széchenyi mauzóleum látogatása nélkül. Mi hétköznap voltunk, szinte teljesen egyedül, így nyugodt körülmények között tudtuk végignézni, kipróbálni a kiállítás elemeit.