Veszélyes állatok Ausztráliában
Amikor valaki itthon meghallotta, hogy Ausztráliába fogunk utazni,szinte kivétel nélkül az volt az első reakció, hogy - de hát ott pókok vannak. Az alábbi cikkben bemutatjuk azokat az állatokat, illetve saját tapasztalatainkat ezekkel az állatokkal kapcsolatban.
Ausztráliáról itthon az a sztereótípia, hogy ott minden állat minket akar megenni. Házigazdáink már előzőleg megnyugtattak, hogy ez hatalmas bullshit. Bár a hírekben, közösségi médiában rendszeresen felkapottak a cápatámadásokról és hatalmas pókokról szóló történetek, ezekkel a rémségekkel mi szerencsére nem találkoztunk. Nézzük, hogy mi miket tapasztaltunk illetve az elmondások szerint mennyire gyakoriak a különböző veszélyes állatok észlelései.
Természetesen amikor elkezdtük szervezni ausztrál utazásunkat, mi is aggodalommal gondoltunk a különböző veszélyes állatok miatt. De Liliékkel többször beszéltünk erről a témáról és megnyugtattak, hogy szinte biztosan nem fogunk ezekkel az ijesztő élőlényekkel kapcsolatba kerülni.
Pókok
Az első és legijesztőbb mindenkinek a hatalmas pókokkal való taláékozás. Kint tartózkodásunk alatt minden esetben csak a gondozatlan, erdős területek láttunk pókokat. Azok sem voltak nagyobbak, mint egy jól megnőtt hazai keresztespók. Utólag rákeresve tudtuk meg, hogy ez az aranygömb pók. Békésen üldögél a hálója közepén és várja az arra tévedő rovarokat.
A vasútállomáson találkoztunk még egy pókveszélyre figyelmeztető plakáttal, ami vöröshátú pók jelenlétére figyelmeztet. Ezt a pókot ausztrál fekete özvegyként is nevezik, hiszen párzás után szintén elfogyasztaja a hímet. De annyire kell komolyan venni ezt a figyelmeztetést, mint a plázákban a csúszásveszély jelzést. Inkább csak azért rakják ki ezeket a táblákat, hogy biztosítsák magukat az esetleges balesetek elkerülése végett. Marci elmondása szerint, ha egyszer valahol észlelték,inkább hónapokig kint vannak a táblák az óvatosság miatt. Nem is értettük , hogy lehet észrevenni ezt a pókot egy hatalmas vasútállomáson , hiszen igen apró teremtmény és igazából a csípése sem halálos.
Kígyók
Kígyókkal kint tartózkodásunk során egyáltalán nem találkoztunk. Ezzel kapcsolatban viszonylag kevés információnk van. Házigazdánk magyar barátai külterületen laknak és elmondásuk szerint ott azért lehet találkozni velük, de ott sem mindennapos dolog. Pár év alatt 3 "élményük" volt ezekkel a hülőkkel, igaz, hogy minden alkalommal az egyik leghalálosabb, Textilmintás barnakígyó volt az alany. Elmondásuk szerint ezekkel az állatokkal szemben itt zéró tolerancia van ha a ház körül találkoznak vele. Ilyenkor minden alkalommal elpusztítják őket, azonban a hatalmas kert távolabbi, erdős részén békén hagyják ezeket az állatokat. Mi szintén csak a vasútállomási tájékoztatásról értesültünk a kígyók jelenlétéről.
Cápák és más tengeri borzalmak
Ausztráliában a cápák jelenléte a hírek alapján folyamatos. Szinte minden esetben amikor baleset történt akkor azt szörfösök szenvedték el. Amíg kint voltunk, mi két hírt láttunk, hogy cápatámadás ért embereket. MIvel ezek a támadások a parttól viszonylag távol történnek, a part mellett lubickolóknak nem kell tartani tólük. Normális ember amúgy sem tud/akar a hullámzónán túlmenni, hiszen az óceánnak elképesztő ereje van. A népszerű fürdőhelyeken állítólag cápahálók vannak kifeszítve, ami megakadályozza a nagyobb testű ragadózók kijutását a part közelébe. Továbbá minden esetben a life guard-ok által kijelölt zónákon belül lehet fürdeni, amit folyamatosan figyelemmel kisérnek. A zóna kijelölése két zászlóval történik és a két zászló közötti rész az ahol fürdeni lehet. Szinte folyamatosan pásztázzák a vízet helikopterekről, ahonnan nagyon jól észlelhető a cápák vízben suhanó árnyéka.
Egyetlen helyen voltunk, ahol az egyik fürdőző mutatott egy videót, két nappal korábbról, ahogy egy kisebb cápa a part közelében éppen az apró halakra vadászott. Illetve szintén ezen a helyen egyszer megszólalt a "cápariasztó" sziréna, de szerintem ez is inkább azért, mert a strand ahol voltunk amúgy le volt zárva és így akarták kiterelni az embereket a vízből.
Az óceán másik és sokkal inkább észrevehetetlen kockázati forrása a medúza. A parton többször is találkoztunk medúza tetemekkel, de a vízben csak egyszer lebegett szembe velünk. Leginkább a Bluebottles vagy magyar nevén Portugál gálya medúza tetemeivel találkoztunk a strandok homokjában. Ennek ugyan veszélyes a mérge, de nem halálos. Előfordulását táblákkal jelzik a fürdőhelyeken, de az emberek nem nagyon tulajdonítannak ennek jelentőséget.
Egy másik aminek a tetemét a partra sodorta a víz a Snotty medúza. Szintén fájdalmas a csípése, de a lifeguard-ok fel vannak készülve a kezelésére. Ez a medúza jelentősen nagyobb, mint az előző kis kék színű, portugál gálya. A medúzák miatt a szervezett snorkellling túrákhoz, megfelelő védőöltözetet adnak, de akadt aki csak simán, bikiniben végezte ugyanezt a tevékenységet.
Állítólag a vizelet megnyugtatja a csípéstől irritált bőrt, ez már a Jóbarátokból is ismert tény.. Lelki szemeim előtt láttam a bizarr látványt ahogy a két magyar túrista végzi így az "életmentést".
Összegezve. Ausztrália, legalábbis az arész ahol mi mozogtunk, egyáltalán nem az az életveszélyes kontinens, ahogy azt itthon elképzeljük. Nyilván előfordulnak kivételek is ,de mi ezeket nem tapasztaltuk.
