Sydney, rápihenéssel
A harmadik napon a pihenésé volt a főszerep. Mivel másnap utaztunk Sydney-be és tudtuk, hogy ott rengeteget fogunk menni, ezért úgy döntöttünk, hogy alaposan rápihenünk erre a túrára.
Ehhez ellátogattunk a Gold Coast közelében található Tallebudgera strandhoz, ami egy folyótorkolatnál helyezkedik el. Nagyon szép vadregényes környezetben található ez a strand, ami rengeteg ember vonz ide. Tömeg még sem tapasztalható, mert hatalmas területen helyezkedik el. Sekély és mély vízes szakaszok egyaránt megtalálhatóak rajta, így ideális hely mindenki számára. A folyó a torkolatánál, pedig találkozik az óceán hatalmas hullámaival.
A part felett közvetlenül egy őserdő húzódik, ez a Burleigh Head Nemzeti park. Az erdőben egy kiépített ösvényen keresztül be lehet barangolni az erdőt, majd felérünk egy kilátóponthoz, ahonnan fantasztikus látvány tárul elénk.
A túra során elérünk egy pontot, ahonnan lenyűgöző látvány tárul elénk: a szörfösök küzdelme a hatalmas hullámokkal. Néhányan nyugodtan lebegnek deszkájukon, türelmesen várva a tökéletes hullámot, míg mások már a kisebbeket is használják, hogy fejlesszék tudásukat.
A túra után hazasiettünk, hogy felkészülhessünk a másnapi indulásunkra, Sydney-be.
Az első nap Sydney-be
Másnap reggel már nagyon korán ébredtünk, ugyanis vonattal mentünk ki a repülőtérre. Szokásos procedúra után fellszálltunk a repülőnkre és izgatottan vártuk az utazást. Én már alig vártam, hogy lássuk az Operaházat, Balázs pedig alig várta, hogy túl legyen a repülésen. Felszállást követően fantasztikus látvány tárult a szemünk elé. Először Gold Coast partja felett repültünk, ahol az óceánparti felhőkarcolók elképesztő látványt nyújtottak, majd az partok közelében, hordalékból épült homokpadok mintázatai kápráztattak el minket.
A másfél órás repülőút zavartalan volt és bár nem használtuk telefonjainkat, meglepődve tapasztaltuk, hogy a fedélzeten ingyen wifi használható. Sydney fölé érve megcsodálhattuk a felhőkarcolók előtt megpihenő Operaházat és Bondi Beach homokos partját. A leszállásnál a pilóta nem kímélte a gépet és a vesénket. Igen keményen landolt.
A Sydney Domestic Airport nem túl nagy, így hamar kikeveredtünk és felszálltunk a város felé tartó vonatra. Ez egy emeletes közlekedési eszköz volt, ami egyenesen Sydney belvárosába vitt. Az ára 21,54$ fejenként, amit az interneten leírtakkal ellentétben nem csak Opal utazókártyával lehet fizetni. Bármely kártya alkalmas, amivel lehet érintéses fizetést végezni. Ugyanaz az érintős megoldás van itt is, mint Brisbane-ben. A vonatról a köpontban, buszra átszálással érkeztünk meg az előzőleg Airbnb-n foglalt szállásunkra.
Ez a szállás közvetlenül Sydney egyik legismertebb strandja , a Bondi Beach közelében található. Nagyon takaros kis lakás, mindössze 2 percre a parttól. Azonnal lepakoltuk cuccainkat és célba vettük a partot. Itt nyüzsgő tömeg volt, leginkább fiatalok. Izmos, napbarnított fiúk és csinos lányok. Se előtte, se utána nem láttunk máshol ennyi sportos embert Ausztráliában. Leterítettük vagyonvédelmi törcsinkent és irány a víz. Meglepően hidegnek éreztük, melegebbre számítottunk, de hamar hozzá lehet szokni. A parton hatalmas hullámok voltak, amik azonnal előhozták Balázsból a gyermeki lelkesedést. Én kevésbé merészkedtem be az erős hullámok közé, féltem, hogy elsodornak. Fürdésünknek egy közelgő zápor vetett véget, ami később kiderült, hogy nem is zápor volt. Gyorsan hazaszaladtunk, kimostuk magunkból Bondi Beach homokját és elnyúltunk a kényelmes ágyon.
Kora délután volt és tervezgettünk, hogy mit csináljunk még aznap. Balázs a Get Your Guide oldalán talált egy naplementés-operaháznézős-hajókázós programot. Gyorsan megvettük rá a jegyet, ami fejenként 69$ volt. Kicsit aggódtam a vihar miatt, hogy dobálni fogja a hajót, de aggodalmam alaptalan volt. A hajó közvetlenül az Operaház mellől indult, amit már nagyon szerettünk volna megpillantani. Szállásunktól busz vitt, egyenesen a kikötőig, ahol az ikonikus épület található. Hihetetlen érzés volt, ahogy a szemünk elé tárult. Igazi bakancslistás élmény. Ilyenkor az emberben nagyon sok érzés kavarog. Öröm, meghatottság, hála....hogy megérte a sok munka, stb.
A hajó pontosan indult és felszálláskor nem esett az eső. MÉG. Ahogy fellszálltunk és elfoglaltuk a helyünket elkezdett szakadni. A hajó szép lassan elúszott az Operaház előtt, áthaladva a szintén híres Harbour Bridge alatt. Az Operaházzal szemben egy szigeten látható a miniszterelnöki iroda, egy parkkal körbe véve. Ahogy távolodtunk a Harbour Bridge-től hirtelen egy kis harapnivalóval, gyümölccsel és pezsgővel kínáltak minket. Kaptunk epret is, még gondoltam is magamban milyen jó az eper-pezsgő kombó. Beleharaptam az eperbe és valami rettenetes arcot vághattam, mert Balázs nagyon kiröhögött. Nagyon savanyú volt. Szép lassan beérkeztünk a Darling Harbour felhőkarcolókkal övezett öblébe. Érdekes volt látni a modern környezetben a tengerészeti múzeum előtt álló Endeavour másolatát. Ez az a hajó, amivel James Cook először térképezte fel a csendes óceán szigetvilágot és Ausztráliát. Érdekesség, hogy később erről a hajóról nevezte el a NASA az űrsiklóját. Az öbölben még megtalálható egy állatkert és a tengeri akvárium. Mindkettő Ausztrália élővilágát mutatja be.
Szépen lassan visszacsordogáltunk kiindulási pontunkra. Kiszálláskor megint zuhogni kezdett az eső, úgyhogy gyorsan beszaladtunk az Operaház lépcsője alá. Itt éppen egy kínai csoport fotózkodott valami tradicionális ruhában. Ahogy elállt az eső gyorsan még lőttünk pár fotót a kivilágított Operaházról és elindultunk haza, hogy rákészüljünk a holnapi egész napos városnézésre.