Sydney

Előző napi fáradalmainkat kipihenve vágtunk neki Sydney felderítésének. Még itthon utánanéztünk milyen látnivalók várnak minket Sydney-ben és bár nem tűnt soknak, a második nap végén a lábunk nem ezt éreztette velünk. 

Elsőként reggel elmentünk boltot keresni, de mivel mindkettőnk telefonja otthon pihent a töltőn, sajnos nem sok siker koronázta a kutatásunkat. Cserébe megnéztük a reggel Bondi Beach-en sportoló fiatalokat és természetesen, a már a hullámokat meglovagló szörfösöket. Visszafelé rátaláltunk a boltra is, ahol megvettük reggelinket. Reggeli után elindultunk, hogy nyakunkba vegyük a várost. Szokásos járművünkkel, a 333-as busszal elindultunk az Royal Botanics Garden felé. azonban időközben elkezdett esni az eső, így újratervezés következett. Aznapra eredetileg a Sydney Eye Tower meglátogatását délutánra terveztük, de végül ez lett a napunk első programja, felcserélve az eredeti útitervünket.

Meglepő módon a torony egy bevásárlóközpontból érhető el. Kis bolyongás után találtunk rá a bejáratra, ahonnan már sima volt a bejutás. Két fajta jegytípus közül lehet választani. Az általános belépő "csak" a kilátó részre érvényes, melynek fejenkénti ára a helyszínen 40$/fő. Érdemes azonban online megvásárolni előre a jegyet, mert akkor olcsóbban tudtok felmenni. A többi jegy típus kilátó+VR coaster illetve a kilátó és Skywalk (ennek érdemes utánanézni a Youtube-on😊). Ha megnézitek, megértitek, hogy tériszonnyal miért nem ezt a jegyet választottuk.

A kilátból fantasztikus kilátás nyílik a környező épületekre, parkokra. Érdekes látvány, ahogy a viktoriánus korabeli épületek megbújnak a modern felhőkarcolók között. Kiváló a rálátás a Viktoria Queen Bulding-re, a Saint Mary Cathedral-ra. Sajnos az Operaházra és a Harbour Bridgre a sok magas épület miatt csak korlátozott a rálátás. Ez a program 15-20 perces, de az uzsonna elfogyasztásával kicsit tovább voltunk fent.

A kilátótorony után felülről kiszúrtunk egy gyönyörű katedrálist, ami bár nem volt aznapi útitervünk része, de felülről nagyon látványosnak tűnt. Viszonylag közel is volt, hiszen csak át kellett sétálni a helyi Hyde parkon, ahol régi barátunkkal is találkozhattunk.

A katedrális ingyen látogatható és bár a bejáratnál ki van írva, hogy fotózni tilos, de boldog-boldogtalan kattingat,így én sem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Sydney-ben a régi épületekre szinte mind igaz, hogy viktoriánus korabeli, akárcsak a Szent Mária Székesegyház. 1835-ben emelték székesegyházi rangra az addigi kápolnát, ami 30 évvel később leégett. Így a ma látható épület 1900-ban nyitották meg. Az előtte álló területről remek fotó készül(hetne), de türelemmel kell lenni, ugyanis rengeteg a kínai túrista. Hogy ezt kivárjuk elkezdtünk egy pocsolyával kisérletezve tükröződést fotózni, amit persze azonnal felfedezett egy közelünkben ólálkodó kínai bácsi. Vigyorogva bemászott a képbe, de szerencsére a túrista csoportja éppen indult. Így is kaptunk egy társaságot, ami fotó közben átgyalogolt a pocsolya közepén😊.

A katedrális után irány az eredeti célunk a Royal Botanic Garden. Egy hatalmas, 30 hektáros területen fekvő kertről van szó, amely 200 évnél is régebbi. Nem könnyű bejárni, de nem is sikerült😂. A kertben rengeteg, több mint 20.000 növény található. A mi kedvencünk a hatlmas fák és egy gyönyörű virág, a frangipáni volt. A park felett hangosan rikácsoló kakaduk repkedtek, a virágokon pedig gyönyörű pillangók sütkéreztek. A botanikus kert hatalmas területének egyik részéről kiváló kilátás nyílik a városra és a Harbour Bridge-re, előtérben a fenséges Operaházzal.

Egy padon megpihenve elfogyasztottuk ebédünket és kis időre leheveredtünk a fűbe. Van valami különleges hangulata annak, amikor egy szendvicset majszolva a távolban a Sydney-i Operaház látványában gyönyörködsz. Szenvicsünkre a park egyik lakója egy kismadár is felfigyelt. Pár morzsa után elégedetten távozott, ahogy mi is. Tovább sétálva megpillantottuk az Operaházat a fák lombjai között. Engem még mindig lenyűgözött és alig vártam, hogy esti kivilágításban is megnézhessem.

A kertből kisétálva megérkeztünk az ikonikus épülethez, Kriszti mondta is, hogy nehogy még egyszer le merd fotózni!😊 Pedig alig több, mint 100 kép volt még csak az Operaházról. Beültünk inni egy frissítőt az épület alatt található bárok egyikébe. Kriszti egy mojitot ivott, én pedig a nagy melegben megkóstoltam egy helyi sört. A két innivalóért itt igen vastagon számoltak. Közel 9.000 Ft-ot fizettünk, de nagyon jól esett és hát nem mindenapi a helyszín. Mivel a kinézett szabad ég alatti asztalt elfoglalták, beültünk egy az öbölre néző helyre és másodpercekkel később, a semmiből leszakadt az ég. Mindenki berohant az épület alá. Ennyit a kilátásról.

A frissítő elfogyasztása után újabb szögből szerettük volna megnézni az Sydney ikonikus jelképét. Ehhez meg kellet kerülnünk a Circular Quay Harbour öblét, ahol hömpölygő túristaáradatra számíthattok. A kikötőt magunk mögött hagyva, Sydney legrégebbi negyedébe a Rocks-ba érkezünk. Rengeteg bár és étterem található itt illetve komplett galériasor is vár a művészet szerelmeseire. De mi célirányosan haladtunk a Harbour Bridge lépcsőihez. Ekkora már jócskán éreztük a lábunkat és örömmel fedeztük fel, hogy a lépcső mellett található egy lift is. Feljutottunk a hídra ,ami nekem kicsit jellegtelen volt, nem beszélve a sok dróthálóról, ami - gondolom - a biztonságot hivatott szolgálni. Elkészült az áhított fotó és elintultunk vissza az öbölhöz.

Az öbölnél leültünk és vártuk a megfelelő fényviszonyokat. Közben jót mulattunk az ázsiai túristákon, akik a leghihetetlenebb módon tudtak pózolni, háttérben Sydney szimbólumával. 3 lány kb 1,5 órán keresztül készített itt fotókat, ugyanazokat az erőltetett pózokat ismételve. Egyeseken látszott, hogy kifejezetten ehhez az alkalomhoz öltöztek ki, hogy elkészüljön az instára a megfelelő fotó. Miközben jól szórakoztunk a ingyen előadásban a kamerát kiraktam egy kis time lapse videót készíteni.

Közeledtek a várt fények és én egyre izgatottaban vártam, hogy felkapcsolják a díszkivilágítást Sydney büszkeségén. Kriszti közben megéhezett és talán már unta is a több órás várakozást, elment portyázni. Pár perccel később látom már távolról, hogy büszkén lépdel visszafelé, kezében a szerzett élelemmel. Egy-egy hamburgert zsákmányolt a portya során, ami az egész napos gyaloglás után igen jól esett. 

És végre megérkeztek a várva várt fények. "Pár" kattintás és büszkén néztem vissza az újabb, Kriszti szerint n+1 fotót az Operaházról. Összepakoltunk és elindultunk szállásunk felé. Este még ránéztünk a lépés számlálóra, ami több, mint 27.000 lépést mutatott. Gyors alvás, hiszen másnap még várt ránk pár látnivaló.

Reggel minden maradékot megettünk, hiszen búcsút kellett inteni remek kis Airbnb szállásunktól. A kulcsot a levélszekrénybe dobtuk és elindultunk a belváros felé. Bementünk elbúcsúzni szeretett Operaházunktól, amit annyira csodáltam. Körbesétálva fedeztük fel, hogy teljesen ingyen be lehet menni a beltérre. Felcsillanó szemmel léptünk be az előtérbe, amit enyhe csalódás követett, mert az előtér nem olyan díszes, mint a külső rész, hanem egy egyszerű beton födém. Sebaj, ha már itt vagyunk használjuk a mosdót, ami nagyon igényes volt és persze ingyenes. Kifelé menet még párat kattintottam a részleteket keresve, majd elindultunk a Victoria Queen Building felé.

A Victoria Queen Building egy egészen különleges bevásárló központ amit az 1890-es években építettek. Lenyűgöző belső terek, benne rengeteg luxus márkát és nagyon sok íncsiklandozó süteményt áruló üzlet található. Természetesen rengeteg túrista látogatja ezt az épületet, így itt sem könnyű fotókat készíteni. 

MIután megcsodáltuk ezt a pompás épületet a kínai negyed felé vettük az irányt. Útközben elhaladtunk a városháza előtt, aminek a szomszédságában található a Szent András székesegyház. itt csak keveset időztünk, pedig igazán szép a katedrális. De hangulatunkra már rányomta a bélyegét az előző napok fáradtsága és, hogy hamarosan itt kell hagynunk ezt a várost. A kínai negyed számunkra csalódás volt. Ez gyakorlatilag egy rövid utcából áll, aminek két oldalán kínai éttermek sora található.

A kínai negyedet elhagyva kerestünk valami kajáldát, ahol ehettünk valami főtt ételt. Végül egy olasz étteremben ebédeltünk meg. Kriszti tengeri herkentyűs tésztát fogyasztott én pedig bolognai spagettit. Ezért az ebédért 68$-t fizettünk, ami nagyjából 17.000 Ft. Nem volt más hátra, mint várni, hogy indulhassunk a reptérre. Hogy ne kelljen sokat várakozni a reptéren, egy parkban töltöttük el az időnket. Megittuk maradék gyömbér sörünket, megnéztük a parkban található I. világháborús emlékművet, majd amikor elérkezett az idő, vonatra szálltunk és elindultunk hazafelé. Az repülő út sima volt és amikor leszálltunk a repülőről, egy fantasztikus naplemente fogadott minket. Újra Brisbane-ben voltunk.