Ausztrália, a nagy kaland
Végre a reptéren
2025.01.26-án 15 órakor indult a repülőnk a dubaii átszállás helyszínére. de mi már 11.30-kor kint tobzódtunk a reptéren. Marci (nagy fiunk) vitt ki minket és sajnos nagyon gyorsan elbúcsúzott. A csomagokat gyorsan befóliáztattuk, majd vártuk, hogy elkezdhessük a Check-in-t. Szerencsére viszonylag hamar sor került erre és a kígyózó sorban tologattuk fél órán keresztül a bőrőndöket. Végre ránk került a sor. A pultban a kislánynak odaadjuk a jegyeinket. Nézi. Hümmög.
- Érdekes - mondja.
Visszakérdezünk - Mi baj van?
-Gyerekként vannak beregisztrálva.
Balázs mondja: - Krisztinél a méret stimmel, de a korral vannak bajok. Mindegy, gyorsan megoldja.
- Elektromos eszközök ugye nincsenek a bőröndben?
- Bammeg(mondja Balázs magában) - De vannak.
Nnnna, ennyit a precíz tervezésről, gondoltam magamban. Csomagolás széttép, kirángatja a laptop-ot, leszedi az akksit. Visszagyömöszöli a laptopot. A csomagolás most már úgy néz ki minta a májusi saláta, amit szétvert a jégeső. Érdemes volt 5000 Ft-ért becsomagolni😄. Újabb kérdés az elektromos eszközökről illetően. Nincs-nincs feleljük egyszerre. De látom Balázson, hogy valami még lapul a táska mélyén. Igaz én is elraktam egy-két kiskozmetikai gépet. Mindketten lapítunk. Utólag újraolvasva ezek az eszközök bent maradhatnak a táskába, de az adott szituációban már semmiben nem voltunk biztosak.
Felszállás a repülőre
Végre túl voltunk a biztonsági ellenőrzésen, és megkerestük az indulási kapunkat. Innen már jól látható volt a repülőgépünk, egy Boeing 737-300ER, amely hamarosan ausztrál kalandunk felé repít minket. Az első izgalmas jel az volt, amikor megérkeztek a stewardesek – ilyenkor már tudni lehet, hogy nemsokára kezdődik a beszállás. Az idő azonban ilyenkor mindig vánszorog, és a várakozás végtelennek tűnt. Végül, 30 perc után megszólalt a várva várt hívás:"Boarding megkezdődött" – eljött a pillanat, hogy elfoglaljuk a helyünket a fedélzeten. Az utazás hivatalosan is kezdetét vette!
A repülőkön
A Boeing belülről fantasztikus volt. Mivel eddig csak fapados járatokkal utaztunk, egy teljesen új világ tárult a szemünk elé. A belső tér zónákra volt osztva, minden zónában több sor szék, soronként 10 férőhellyel. Nekünk a D szektorba szólt a jegyünk a 81A és 81B, ablak melletti ülésekre. Ezt már jó előre kinéztük az Emirates oldalán, ahol belső nézetben meg tudod nézni, hogyan helyezkedik el az ablak az ülés mellett. A fedélzeten a szórakozásról, a minden ülés háttámlájában elhelyezett monitor gondoskodott. Ezeken az út alatt lehet filmeket nézni, zenét hallgatni vagy ha úgy tartja éppen kedvem élő sportműsort is nézhetünk. Na de a legjobb, hogy ezeken a szórakoztató rendszereken rengeteg játék van. Álltólag gyerekeknek. Ugyan már!! Az a bowlingos játék.....végig kísérte Brisbane-ig tartó utunkat. A fedélzeten felszállás után elkezdték felszolgálni az ebédet. Minden utas kapott valamilyen pékárut vajjal és sajttal. Egy műanyag tálkában tészta salátát, meleg csirkéből és/vagy marhából készült főételt, valamint desszertet és csokit is. Kicsi adagnak tűnt, de nagyon eltelített.
A leszállás után alig vártuk, hogy belépjünk a sokat hallott Dubai-i reptérre. Hatalmas, össze sem hasonlítható Feriheggyel. Az A, B, C és D terminál között metróval lehet közlekedni. Elöszőr kicsit megilletődtünk, de remekül ki volt minden táblázva. Három óránk volt a gép indulásáig, így bóklásztunk még kicsit a Duty Free-ben. Dubaiban a Duty Free Shop felirat méltó módon van feltüntetve a shop bejáratánál. Egy fekete luxus Mercedes rendszámán található a felirat.
Elérkezett a beszállás ideje. Szépen beálltunk a sorba....útlevél rendben, majd következett a csomagok ellenőrzése. Bármi folyékony? - hangzott a kérdés. Még Budapesten vásároltunk a házigazdának egy üveg whiskey-t, amit ott gondosan be is csomagoltak simitózáras tasakba, hermetikusan lezárva. Na most dubaii barátainknak ez nem volt megfelelő. DUTY FREE - kiáltotta a minket vámoló vámtiszt. Odajött egy másik szigorú tekintetű pasi (SZIGOR IGOR). Elvitte a whiskey-t és Balázs beszállókártyáját is. Az italt szépen bedobozoták, pedig nem is kértünk ajándék csomagolást. Aztán a csávó láttuk, hogy idegesen keresgél, gondoltuk az utasokat, akiknek elvették a boardig pass-át.
Szerencsére végül visszakaptuk a beszállókártyát, és sikerült felszállnunk a Brisbane-be tartó járatra. A repülő egy hatalmas Airbus A380-as volt, amire már nagyon kíváncsiak voltunk. Belső kialakításra hasonló volt az előző géphez, de annál lényegesen nagyobb és sokkal több utast szállított. Azt mondják, hogy ezen a típuson kevésbé lehet érezni a felszállás és a leszállás okozta kellemetlen érzést, amit Balázs különösen utál. Hát, DE! Hiába a hatalmas gép és a simább technológia, Balázs így is kivolt a gyorsulásnál és a leérkezésnél, miközben még mindig próbálta feldolgozni a vámosokkal történt kálváriát, de közben csodálta az éjszakai kivilágításban fürdőző Dubait.
Szépen lassan magunk mögött hagytuk az arab félszigetet és elkezdtük 14 órás repülőutunkat Ausztrália felé. A monitoron végig követtük, hogy merre fog menni a repülönk. Utazómagasságunk 40.000 láb volt, sebességünk több, mint 900 km/h. Viszonylag sima út volt egy-egy kisebb turbulenciával tarkítva, amitől Balázs tágra nyílt szemekkel pánikolt. Itt is megkaptuk az ellátmányunkat, amivel dugig laktunk. Hatalmas "szerencsénkre" a mögöttünk ülő gyerek végig okádta az utat. Több kevesebb alvással sikerült letudnunk ezt a hoszzú utat, néha felállva és nagyon a sok folyadékpótlás miatt (hogy elkerüljük a trombózist és ettől Balázs kiborult), sokat pisilve.
A leszállás sima volt. Nekem. Balázs szerint rendesen odaverte a gépet a csávó. A leszállás előtt még a fedélzeten katunk egy Ausztráliába belépést engedélyező kártyát, amit értelemszerűen ki kelett tölteni. Ezekben az alpadatokon felül az szerepelt, hogy nem vagyok beteg, rabló, körözött bűnöző és nincs e hat fülem. Ezt le kellett adni a határőrnek. A kiszálló folyosón mindenhol ki van táblázva, hogy nyers élelmiszert TILOS bevinni az országban. Erről egyébként már a repülőn is leadtak egy videós infót. Ennek megsértése esetén, megtilthatják a belépést az országba. Ezek után , amit tudtunk, kidobáltunk. Sikerült átjutnunk az utolsó ellenőrzőponton is. Irány a csomagátvétel. MIndkét bőrönd megérkezett és egyik elektromos eszköz sem hiányzott belőle. Balázs csomagját könnyű volt felismerni, ahogy közeledett felénk a futószalagon a viharvert saláta kinézetű csomagolásban. Minden megvan. De hol van a whiskey?!. 10 perc keresgélés után megtaláltuk, a többi mellé, a földre random lerakott Duty free csomagokat.
Végre sikerült kijutnunk az utolsó fotócellás ajtón is, ahol Lili és Marci 1 órája várt. Lili nyakamba ugorva, hatalmas mosollyal üdvözölt.
9-10 év tervezés, nagyon sok munka és egy Covid-dal a hátunk mögött megható érzés volt eljutni a Föld tulsó oldalára. Mindkettőnk szemében látható volt a ködpárna a leszállást követően. Izgatottan avártuk a ránk váró kalandokat Ausztráliában, amit majd a következő részekben fogunk bemutatni.....