Dolomitok - A fotótúra
Az előkészületekről már olvashattatok korábban. Ha esetleg elmulasztottad itt tudsz olvasni arról, hogyan tervezünk és miket fogok magammal vinni.
Végre elérkezett a nap. Elindultunk úticélunk felé. Hosszú tervezés és inspirálódás után végre eljött a pillanat: izgatottan vágtunk neki a Dolomitok felé vezető útnak. Vasárnap este indultunk, hogy első állomásunk hekyszínén megcsodálhassuk a fantasztikus napfelkeltét. Bár gyönyörű képeket láttunk erről a helyről, de a hegyekben mindig van rizizkó az időjárást illetően. Mivel sötétben utaztunk a környező tájból nem láttunk semmit, de a rádióból szóló halk country zene és a folyamatos beszélgetés, és természetesen az izgalom, teljesen kiűzte az álmot a szemünkből. Szlovénián és Ausztrián keresztül hajnal fél kettő körül, végre elérkeztünk az olasz határhoz.
A tájból a hold fényében is csak árnyakat láttunk, miközben többször is ellenőriztük milyen időjárásra számíthatunk. Az időjárás tiszta időt ír, de nem voltunk biztosak az előrejelzés pontosságában. Ahogy beléptünk Olaszországba, kezdetét vették a hegyi, szerpentines utak, amik sűrű erdőkön vágtak keresztül. Olykor kisérteties, villanó szempárok kísérték útunkat, az erdő sötétjéből. Aztán egyszer csak ott álltak az út szélén ezek a fenséges, hatalmas gímszarvasok, néhol pedig átbandukolt előttünk egy dámvad. Mivel közeledtünk célpontunk felé és a vadak miatt lassítani kellett a tempónkon már nagyon türelmetlenül vártuk, hogy végre megérkezzünk.
Hajnal 3 óra körül végre valahára megérkeztünk és legnagyobb döbbenetünkre a parkoló már nagyon tele volt. Szinte az összes helyet lakókocsik foglalták el, akik biztosan a hegy lábánál akarták elfogyasztani reggeli kávéjukat.
Gyorsan kicuccoltunk és még sötétben, fejünkön fejlámpával elkezdtünk felmászni a lankás hegyoldalba. A félholt fénye, illetve a hegy lábánál található hütte segített megtalálni a számunkra megfelelőnek tűnő spot-ot. Felállítottuk felszerelésünket, ám ahogy elkészültünk, a tájat belepte a tejköd. A völgyből felkúszó, sűrű ködben 1-2 méterre láttunk csak el és félve a páralecsapódástól letakargattuk gépeinket. De a szeszélyes hegyi időjárás, most mellénk áltt. 15-20 perc elteltével a köd egyik pillanatról a másikra elillant és gyönyörű csillagos égbolt alatt ott állt előttünk a fenséges hegy. Hihetetlen méretek és fantasztikus látvány tárult a szemünk elé.
Ez az időjárás folyamatosan váltakozott. Hol ködbe burkolózott a hegyoldal, hol éppen csak a hegy csúcsa látszódótt ki, máskor pedig a völgyekbe visszahúzódva nyújtott szemet gyönyörködtető látványt.
Szép lassan a keleti égbolton elkezdett világosodni az égbolt, pici plusz fényt adva a hegyoldal napkelte felöli oldalának és némi surlófényt adva a völgy felett hömpölygő ködfelhőnek. Egészen csodálatos látvány volt. MIndig is szerettem a napfelkeltéket, de ehhez hasonlót még életemben nem láttam. Míg a keleti égbolt szépen lassan arany színbe borult a nyugati oldalon az égen rózsaszín-türkíz színjátéknak lehettünk szemtanúi.
Végre elérkezett a napfelkelte. Az első sugarak elérték a hágó fölé magasodó, 2575 méter magas Monte Gusela csúcsait. Az arany fény szépen lassan betöltötte a szikla formációtmiközben a völgyben, az első napsugarak hatására oszlani kezdett a köd. A betörő fénypászmák aranyló fénnyel festették meg a hegycsúcs előtti alpesi rétet. Tobzódtunk a fényben. Valami ilyesmi lehet minden fotós álma. Aranyló fény, ami lassan mindent körbeölel, sejtelmes köd, mindez egy elképesztően gyönyörű tájban.
A hajnali fotózást követően összepakoltunk és egy kávéért célba vettük a hágóban található hüttét. Ekkora már jókora embersereg volt a helyszínen. De meglepetésünkre a hütte csak 10 órakor nyitott ki. Sebaj, akkor célba vettük következő célpontunkat a közelben található szerpentint, ami kiváló drónfotós helyszín.
Útközben rengetegen motoros és meglepetésünkre kerékpáros jött szembe velünk, pedig igen meredek útról van szó. Az útról igazából nem is látszik, hogy madártávlatból milyen látvány tárul majd a szemünk elé. Sok fotósra számoltunk, de szerencsére csak mi voltunk a helyszínen, így nem kellett vigyáznunk más röpködő eszközökre. A hely GPS kordinátáját itt találod meg
A szerpentin után visszatértünk a Giau hágóhoz, elfogyasztani egy kávét, mivel már több, mint 24 órája nem aludtunk és a naplemente még igen messze volt. A hütte belseje nagyon hangulatos volt, rengeteg fa felhasználásával. Megleptésünkre hasonló rendelő rendszer működik, mint a Mekiben. Egy érintőpanelen rendelsz, fizetsz és kapsz egy sorszámot, aminek alapján megkapod a rendelésed. Bár a hely Google értékelése vegyes, mi nem tapasztaltunk negatívumokat. A fagyis kávét iszogatva szívtuk magunkba az ablakon keresztül látható látványt.
A jóleső kávé után elhagytuk rövid időre a hágó helyszínét és egy gyönyörű völgybe vettük be magunkat. A hely tele volt kankalinnal