Dolomitok - A fotótúra

1. nap: Giau-hágó és környéke

Az előkészületekről már olvashattatok korábban. Ha esetleg elmulasztottad itt tudsz olvasni arról, hogyan tervezünk és miket fogok magammal vinni.

Végre elérkezett a nap. Elindultunk úticélunk felé. Hosszú tervezés és inspirálódás után végre eljött a pillanat. Izgatottan vágtunk neki a Dolomitok felé vezető útnak. Vasárnap este indultunk, hogy első állomásunk helyszínén megcsodálhassuk a fantasztikus napfelkeltét. Bár gyönyörű képeket láttunk erről a helyről, de a hegyekben mindig van rizikó az időjárást illetően. Mivel sötétben utaztunk a környező tájból nem láttunk semmit, de a rádióból szóló halk country zene és a folyamatos beszélgetés, és természetesen az izgalom, teljesen kiűzte az álmot a szemünkből. Szlovénián és Ausztrián keresztül hajnal fél kettő körül, végre elérkeztünk az olasz határhoz. 

A tájból a hold fényében is csak árnyakat láttunk, miközben többször is ellenőriztük milyen időjárásra számíthatunk. Az időjárás tiszta időt jósolt, de nem voltunk biztosak az előrejelzés pontosságában. Ahogy beléptünk Olaszországba, kezdetét vették a hegyi, szerpentines utak, amik sűrű erdőkön vágtak keresztül. Olykor kisérteties, villanó szempárok kísérték útunkat, az erdő sötétjéből. Aztán egyszer csak ott álltak az út szélén a fenséges, hatalmas gímszarvasok, néhol pedig átbandukolt előttünk egy-egy dámvad. Mivel közeledtünk célpontunk felé és a vadak miatt lassítani kellett a tempónkon már nagyon türelmetlenül vártuk, hogy végre megérkezzünk.

Hajnal 3 óra körül végre valahára megérkeztünk és legnagyobb döbbenetünkre a parkoló már nagyon tele volt. Szinte az összes helyet lakókocsik foglalták el, akik biztosan a hegy lábánál akarták elfogyasztani reggeli kávéjukat.

Gyorsan kicuccoltunk és még sötétben, fejünkön fejlámpával elkezdtünk felmászni a lankás hegyoldalba. A félholt fénye, illetve a hegy lábánál található hütte segített megtalálni a számunkra megfelelőnek tűnő spot-ot. Felállítottuk felszerelésünket, ám ahogy elkészültünk, a tájat belepte a tejköd. A völgyből felkúszó, sűrű ködben 1-2 méterre láttunk csak el és félve a páralecsapódástól letakargattuk gépeinket. De a szeszélyes hegyi időjárás, most mellénk áltt. 15-20 perc elteltével a köd egyik pillanatról a másikra elillant és gyönyörű csillagos égbolt alatt ott állt előttünk a fenséges hegy. Hihetetlen méretek és fantasztikus látvány tárult a szemünk elé.

Ez az időjárás folyamatosan váltakozott. Hol ködbe burkolózott a hegyoldal, hol éppen csak a hegy csúcsa látszódótt ki, máskor pedig a völgyekbe visszahúzódva nyújtott szemet gyönyörködtető látványt. 

Szép lassan a keleti égbolton elkezdett világosodni az égbolt, pici plusz fényt adva a hegyoldal napkelte felöli oldalának és némi surlófényt adva a völgy felett hömpölygő ködfelhőnek. Egészen csodálatos látvány volt. MIndig is szerettem a napfelkeltéket, de ehhez hasonlót még életemben nem láttam. Míg a keleti égbolt szépen lassan arany színbe borult a nyugati oldalon az égen rózsaszín-türkíz színjátéknak lehettünk szemtanúi.

Végre elérkezett a napfelkelte. Az első sugarak elérték a hágó fölé magasodó, 2575 méter magas Monte Gusela csúcsait. Az arany fény szépen lassan betöltötte a szikla formációt, miközben a völgyben az első napsugarak hatására oszlani kezdett a köd. A betörő fénypászmák aranyló fénnyel festették meg a hegycsúcs előtti alpesi rétet. Tobzódtunk a fényben. Valami ilyesmi lehet minden fotós álma. Aranyló fény, ami lassan mindent körbeölel,  sejtelmes köd, mindez egy elképesztően gyönyörű tájban.

A hajnali fotózást követően összepakoltunk és egy kávéért célba vettük a hágóban található hüttét. Ekkora már jókora embersereg volt a helyszínen. De meglepetésünkre a hütte csak 10 órakor nyitott ki. Sebaj, akkor célba vesszük következő célpontunkat a közelben található szerpentint, ami kiváló drónfotós helyszín.

Útközben rengetegen motoros és meglepetésünkre kerékpáros jött szembe velünk, pedig igen meredek hegyi szakaszról van szó. Az útról igazából nem is látszik, hogy madártávlatból milyen látvány tárul majd a szemünk elé. Sok fotósra számítottunk, de szerencsére csak mi voltunk a helyszínen, így nem kellett vigyáznunk más röpködő eszközökre. A hely GPS kordinátáját itt találod meg

A szerpentin után visszatértünk a Giau hágóhoz, elfogyasztani egy kávét, mivel már több, mint 24 órája nem aludtunk és a naplemente még igen messze volt. A hütte belseje nagyon hangulatos volt, rengeteg fa felhasználásával. Megleptésünkre hasonló rendelő rendszer működött, mint a Mekiben. Egy érintőpanelen rendelsz, fizetsz és kapsz egy sorszámot, aminek alapján megkapod a rendelésed. Bár a hely Google értékelése vegyes, mi nem tapasztaltunk negatívumokat. A fagyis kávét iszogatva szívtuk magunkba az ablakon keresztül látható látványt. 

A jóleső kávé után elhagytuk rövid időre a hágó helyszínét és egy gyönyörű völgybe vettük be magunkat. A hely tele volt rózsaszín színben pompázó kankalinokkal. A fölénk magasodó hegycsúcsok körül kavargó felhők csak tovább fokozták a helyszín látványát. Pár órát eltöltöttünk itt, hol fotózva, hol pedig csak a fűben heverészve, magunkba szívva az alpesi rét nyugalmát. Visszaindulásunk előtt még megpillantottunk egy mormotát, aki föld alatti üregéből gyanakvóan vizslatot minket.

A nyugalmas pihenés után visszatértünk a Giau-hágó helyszínére, felkészülve a naplementére. Útközben még belefutottunk egy motoros baleseti helyszínelésébe a szerpentinen. Visszaérkezve ittunk még egy kávét a hüttében, majd felkapaszkodtunk a domboldalra, hogy elfoglajuk az esti fotós szpotunkat.

A domb tetejéről figyeltük, ahogy a felhők és fény játéka varázslatos hangulatot teremt. A nap mozgásával folyamatosan változik a táj színe és energiája, egyszerre nyújtva békét és drámát. Ez a felvétel tökéletesen megtestesíti, amit a Térképtől a naplementéig oldal képvisel: a természet múló pillanatainak megörökítését.

A várva várt esti fényekkel együtt a köd is megérkezett, teljesen kitakarva előlünk a hegy oldalát, ugyanakkor ez elképesztő fény-köd játékot is hozott magával. Néha teljesen eltűnt szemünk elöl a hegy, máskor kivillant egy-egy pontja a szikla formációknak. A köd hatására az emberek többsége elindult lefelé a hegyoldalról, de mi reggeli tapasztalatunk alapján vártunk, hátha megérkezik a naplemente aranyló fénye és ismét beteríti ezt a fenséges tájat. Nem is csalódtunk, várakozásunknak meg lett az eredménye.

Aztán éppen ködbe burkolózás közben felmentünk a domb/hegy gerincére és a látványtól ami fogadott tátva maradt a szánk. A lélegzetelállító völgyben a naplemente arany színbe ragyogtatta a hegyoldlalt. A felhők lágyan ölelték körbe a meredek sziklafalakat, misztikus hangulatot teremtve a tájban. Ez a pillanat egyszerre sugárzott nyugalmat és nagyszerűséget, mintha a természet saját fesményét tárná fel előttünk. A nagyjából 20-30 percig tartó fény extázist követően a teljes véglegesen táj sűrű ködbe burkolózott, így szépen lassan összepakoltuk felszerelésünket és elindultunk szállásunk felé.

Szállásunk San Vito di Cadore településen volt található, amit előzőleg a Booking.com oldalán foglaltunk. Egyszerű. de a célnak megfelelő szállásunk innen foglalható. A bejáratot kicsit keresgélni kellett, mivel az épület hátsó oldalán voltak az apartmanok. Ha itt szálltok meg, parkolni az út tuloldalán található kis utcában kialakított parkolóban tudtok.

A szállás elfoglalása után gyorsan lefeküdtünk aludni, mivel másnap hajnalban már következő helyszínünkön akartuk a napfelkeltét megörökíteni.